A sors és a végzet (3.)

    A sors és a végzet. Mindkettő kételyeket kelt bennünk, amint meghalljuk akármelyiket. Legtöbben azon a véleményen vagyunk, ezek a fogalmak léteznek, csak mindenkinek a nézőpontjától függően, más-más formában.

   Az én részemröl, inkább hiszek a véletlenben, mint a sorsban. Azon a véleményen vagyok, hogy két féle szituáció van. Amikor valami jó történik velünk és ezt probáljuk a sorsra fogni, és amikor valami rossz. Az utóbbi esetben a kifogások listáján úgyszintén legtöbbször a sors kapja meg a dobogós helyek egyikét. Bizonyára legtöbben találkoztak már az esettel, “Igen ezt a sors akarta így, ennek (a rossz dolognak) megkellett történnie”.

A másik eset, amikor valami jó történik, “ Igen ez a csapat nyerte a tornát, a sors is így akarta”, hangzik el a jól ismert mondat. Azt mondom, ezek véletlenek. Pont az a csapat nyeri a kupát, akinek drukkolunk, ez csupan a sok gyakorlásnak és edzésnek köszönhető, de nem a sorsnak… Már inkább hívjuk véletlennek. Az is lehet, valami véletlen folyamán sikerül egy utolsó utáni lökettel nyerni. Ez is inkabb legyen csak egy csodaszerű véletlen, mint ‘sors’. 

     A végzet. Ez már egy sokkal kérdésesebb fogalom. Az őseink genetikai adottságait birtokoljuk születésünk pillanatában. Ezt elviekben befolyásolni nem tudjuk, de ez csak egy alap. Egy meghatározó alap, ami adja tehetségeinket, meghatározza egész életünk kimenetelét. A papírforma szerint, mindenki szabadnak születik. Mindenkinek megvan az esélye olyanná formálni életét, amilyenné csak kívánja. Azonban ezt nem tartom, ilyen egyszerűnek. Aki “rossz” génekkel születik, teszem azt, túlsúlyos szülők gyermeke, megvan az esélye, hogy soha nem lesz normál testalkatú. Nyilván befolyásolhatja, hogy mégis, milyen mértékben lesz túlsúlyos, de akár sok edzéssel izmot is csinálhat túlsúlyából.

      A remény veszik el utoljára. A genetika senkit nem tesz reménytelenné, de valamilyen ismeretlen oknál fogva, mégis megnehezíti egyes emberek életét. Erre szokták mondani, “Valaki valamiben kevesebb, másban több.”  

Ukrajna a polgárháború küszöbén

Mi, a mostani középiskolások, hál’Istennek személyesen nem kellett, hogy megtapasztaljuk azt, mit is jelent a háború. Dédszüleink elbeszéléseiből, könyvekből, filmekből lehetnek erről ismeretink.  
A napokban minden híradás foglalkozott az ukrajnai helyzettel. Ukrajna Magyarországgal szomszédos ország, számunkra sem közömbös, hogyan tudják a kialakult súlyos helyzetet megoldani.Ukrajna főleg a nyugati részét tekintve, csatlakozni szeretne az Eu-hoz. A keleti országrész „oroszbarát” és jelentős az orosz nemzetiségű lakosság számaránya is. Az egyik legfőbb probléma, hogy Ukrajna súlyos pénzügyi problémákkal küzd, nagyösszegű kölcsönök nélkül nem tudja az országot működtetni. Az Eu. képviseli – alapelveit tekintve – a demokratikus értékeket, de nem egy pénzautomata, ahonnan feltételek nélkül áramolhatna a pénz Ukrajnába. 
Oroszország érdekelt az ukránokkal történő jó viszony kialakításában, hatalmas pénzösszegekkel segíti is Ukrajnát, a gázt is olcsóbban értékesíti számukra, de riválisa az Eu-nak. Amennyiben Ukrajna Oroszországgal szakít, az orosz pénzügyi háttér jelentősen megcsappan. A gazdasági kapcsolatok is visszaeshetnek (kereskedelem, beruházások).Az Eu-hoz történő csatlakozás még nem teljesen tisztázott feltételeket jelent, de kezdetét jelentheti egy fejlettebb állami berendezkedésnek, a demokratikus intézményrendszer kialakításának.Ezek nagyon súlyos kérdések. Különböző érdekek ütköznek. 
Az ukrán társadalomban annyi feszültség gyűlt fel, hogy nyílt utcai harcokra került sor, melynek során már robbanóanyagokat, fegyvereket is használtak. Ahol fegyverek kerülnek elő, ott életeket lehet kioltaltani.  
Ahol azonos országban élő emberek egymásra lőnek, vagy más módon alakul úgy a helyzet, hogy egymás életét kioltják, ott nagyon nagy a baj. A történelemből már tanulhatnánk annyit, hogy a társadalmi súlyos kérdéseket tárgyalóasztalnál, józan érveket felsorakoztatva kell és szabad megoldani.

(Wordben írtam 12 es betűmérettel, mert ezt a blogos szerkesztőt nem tudom kezelni, betűméretet se tudom pontosan beállítani. Remélem, ez így megfelelő.)

Fontos-e, hogy legyen példaképünk?

      A példakép átvitt értelemben egy célt is jelenthet, amit el szeretnénk érni valamiben. Életben, sportban, akármiben lehetnek példaképek, akikre célként tekintünk. Minél inkább hasonlítani szeretnénk hozzájuk, elérni azt a szintet, amit ők már teljesítettek.

     Számomra  - jelenleg - az első számú sport a síelés, nemmeglepő módon a példaképem is síelő. Több szempontot is számításba vettem, amikor kijelentettem, hogy nekem ő az a személy, akire felnézek. Sok ember egész életét áldozza a sportért és amíg nem sikeres, a szülők ezt helytelennek tartják. Mindent félretéve (tanulást, hétköznapi életet) csak a sportnak élni, egészen az első eredményekig, nagyon sok vitával, veszekedéssel jár. Ez a személy még is véghezvitte, sikeres lett, mindent megnyert és mellette mégis sikerült tartani egy tanulmányi átlagot, amivel felvették egyetemre. Az egyetemi éveinek kezdetével a köztudatból egy darabig eltűnt, de aztán egy hatalmas filmmel tért vissza, amit vizsgaidőszakok között forgattak. 

    Ez a tudat inspirál a mindennapokban, hogy valakinek már sikerült kivívni mások elismerését az iskola otthagyása nélkül. Minden versenyen ott vagyok és rengetegszer érzem azt, hogy az "ellenfelek", akik iskolát másodlagosnak tekintve, hónapokat töltenek havon, sokkal ügyesebbek, stabilabban csúsznak, stílusosabbak, mégis sokszor sikerül megelőznöm őket, és ebben nagy szerepet játszik az, hogy tudom valaki másnak is sikerült már! Különböző közösségi oldalaknak köszönhetően, már számomra is érthetővé vált, hogy a példaképem miként tudott edzeni a versenyekre, amik havon, hatalmas ugratókon zajlanak, hó és ugratók nélkül. Ezt az edzéstervet követem én is trambulinok, konditerem és műhavas pályák segítségével. 

        Sajnos - pár napot, olykor hetet - így is hiányzom az iskolából, de egy hét még nem olyan hosszú időszak, amit ne lehetne bepótolni. 

A szezon nekem már most kezdetét vette. Nagy szerencsémre, egy cég támogatásából adódóan, két filmezésre is sor kerül. Az egyiken már túl vagyunk, nagyon jól sikerült!

Ezek az események, azért is különösen kiemelkedőek, mert egyszerre lehet gyakorolni és a támogatásnak köszönhetően, egy kis anyagi hátérre szert tenni, amire hatalmas szükség van ebben a sportágban. 

DIVAT

        A divat szinte egyidős az emberiséggel. Minden korszaknak megvolt a maga öltözési szokása, kezdve az ősidőktől. Az emberek a kezdetektől vágytak arra, hogy külsejükkel hassanak a környezetükre és tetszést váltsanak ki, vagy legalábbis felhívják magukra a figyelmet. Ahogyan változtak a korok, változtak a divatok is.

            Vajon te divatosnak számítasz a mai világban? Mi is az a divat, divatos?

A divatos talán az, ha valaki jól kombinálja a színeket és a barna övhöz barna cipőt vesz? Vagy inkább az, ha a csíkoshoz nem vesz fel kockásat? Illetve az ehhez hasonló alapvető "törvényekkel" tisztában van?! Szerintem, nem. 

Az az ember a divatos, menő, aki be mer vállalni merész dolgokat például: rikítós  színű felsőket, blúzokat vagy durvábbnál durvább ruhadarabokat? Rájuk nézünk fel?

Azokat az embereket tiszteljük és követjük, akik egyedi stílust alkotnak és ezzel hatnak ránk, így mi is próbáljuk követni az eredetiségüket. Igaz, általában mi azt az ötletet, amit kitalálnak évekig is hordjuk, a többi 200.000.000 követő társainkkal együtt és így leszünk "divatosak, menők"... Mert ugyebár, amint azt említettük, az a divatos, aki újat és egyedit alkot az öltözködési stílusában. (Ami nekünk tetszik, mert ez egy alapvető szempont LENNE, hogy tetszen és jól érezzük magunkat ezekben a ruhákban, amiket felveszünk és ne csak azért hordjunk ilyeneket mert divatos... ) Azonban, ha mi azt az "egyedi" ötletet hordjuk, akkor mi is divatosak vagyunk, mert egyedi stílusunk van!? Vagy mégse olyan egyedi az a stílus, amit már rajtunk kívül x millió ember hord? Ezt mindenki döntse el maga!

          Ez csak egy szempont, persze sok minden mással is lehet divatos az ember, de véleményem (ami általában mindenkinek más) szerint, fontos, hogy ne csak beálljunk egy sorba, ha másért nem is, akkor azért ne, mert nem feltétlenül áll jól nekünk az, ami másnak esetleg jól áll. Ne felejtsük el, azt sem, hogy persze a "stílus, maga az ember."

Cél

       Akkor van értelme élni, ha vannak céljaink. Ezeket a célokat azonban érdemes a kitűzés előtt alaposan átgondolni.
       Sok szempont van, ami fontos lehet céljaink kiválasztásában. Nem érdemes elérhetetlen célokat kitűzni, amiket lehetetlen teljesíteni. Az is rossz, ha a cél valami olyan, ami nem pozitívan hat ránk vagy a környezetünkre, például "ki tud a legnagyobbat esni" és hasonló számunkra negatívan ható elképzelések. Egy jó cél motivál és ösztönöz arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Amit tehetségből nem tudunk, azt elérjük szorgalomból. Persze ez nem megy magától. Mindenki maga dönti el az életének az értékeit. Kialakít egy fontossági sorrendet és amennyiben ezt sikerül megfelelően betartania nagy eséllyel tudja elérni céljait.
       Az egész életet fel lehet fogni úgy, mint egy társasjátékot. Amely kezdődik egy start mezővel és a "cél"lal fejeződik be. Közben előfordul olykor, hogy hatost dob az ember, de a cél mező elérése szinte lehetetlen anélkül, hogy ne dobna egyest. Ilyenkor persze nem meghátrálni kell, hanem kétszer olyan nagy erővel nekiindulni az akadályoknak és törekedni arra, hogy nem a lehető legrövidebb, sokkal inkább a legjobb úton érjünk be a célba.
       

Fordítsuk le hétköznapi szituációra. Az apa szigorú büntetése mennyire oldja meg a testvérféltékenységből akadó konfliktusokat, bajokat?

         Igazságosnak lenni, szinte minden esetben nehéz. Már pedig elvárják egy apától, hogy legyen igazságos. Két fiú gyermeke, ha rosszat tesz a bűnnel arányos büntetést kell kapniuk.
         Ettől függetlenül a büntetés nem feltétlenül megoldás. A testvérek ugyan abban a büntetésben részesülnek. Ez majd vajon arra készteti őket, hogy legyenek jók és béküljenek ki? Sokkal inkább azt eredményezi, hogy egymást vádolják a büntetésért és még jobban összekapnak. Amennyiben nem kapnak büntetést az sem megoldás semmire. Akkor nem tudatják velük, hogy rosszat tettek, ilyet nem szabad és ez következményekkel jár. Ebben az esetben, hogy járjunk el helyesen? Talán, ha a büntetés során össze kell dolgozniuk, hamarabb kibékülnek. Mindenki számára egyértelmű, hogy a testvérféltékenység az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy nagyon hosszú időre összevesszenek az érintett felek. Tehát eleinte a közös munka azt eredményezi, hogy próbálnak keresztbe tenni a másiknak ott ahol csak lehetőség nyílik rá. Valószínűleg hamar rá jönnek, hogy így maguknak csinálnak több munkát és mindketten rosszul jönnek ki a szituációból. Így talán összefognak és megteszik az első lépéseket a békülés felé.
         Ugye az ismert történetben nem próbálja kibékíteni a felek az "Úr". De ha ezt szeretné tenni biztos ő is hasonlóan járna el.

Melyiket érzi ma a legfontosabb parancsolatnak? Melyik lehetett a legfontosabb keletkezése pillanatában? Mi lehet az oka a változásnak?

          Az a parancsolat amelyiket választottam, szerény véleményem szerint a legfontosabb. Ez az ötödik parancsolat, de nem azért az ötödik mert ez nem olyan fontos mint az összes többi..
          Tiszteld  atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. Minden gyermek tartozik a szüleinek. Nem feltétlenül csak tisztelettel, de azzal leginkább. Az a gyermek, aki nem tiszteli szüleit nem érdemli meg az életet, melyet az édes anyja és apja adott neki.
          Manapság úgymond kiment a divatból ez a tisztelet. Ugyanis ez a "tisztelet" nem merül ki abban, hogy nem csinál a gyerek rosszat..(Bár ez még a jobbik eset..) Jót kell tennünk, segítenünk a szüleink amúgy is nehéz életét.
          A szülők eltartanak, mindent megtesznek azért, hogy megélhessen a gyermekük. Ezt pedig úgy lehet viszonozni hogy, sajnos (vagy nem sajnos) eljön az az idő, amikor már a gyermek segíti a szülőt. A gyermek az aki járni "tanítja", segíti az ő szülőjét.
       
         Azt nehéz kijelenteni, melyik lehetett a "legfontosabb". Azonban, ha muszáj lenne választani, azt mondanám, hogy a hatodik: Ne ölj!. Az élet kioltásánál nagyobb bűnt nem ismerek. Ez szerintem régen is és most is a legfontosabb parancsolat.