A sors és a végzet (3.)
A sors és a végzet. Mindkettő kételyeket kelt bennünk, amint meghalljuk akármelyiket. Legtöbben azon a véleményen vagyunk, ezek a fogalmak léteznek, csak mindenkinek a nézőpontjától függően, más-más formában.
Az én részemröl, inkább hiszek a véletlenben, mint a sorsban. Azon a véleményen vagyok, hogy két féle szituáció van. Amikor valami jó történik velünk és ezt probáljuk a sorsra fogni, és amikor valami rossz. Az utóbbi esetben a kifogások listáján úgyszintén legtöbbször a sors kapja meg a dobogós helyek egyikét. Bizonyára legtöbben találkoztak már az esettel, “Igen ezt a sors akarta így, ennek (a rossz dolognak) megkellett történnie”.
A másik eset, amikor valami jó történik, “ Igen ez a csapat nyerte a tornát, a sors is így akarta”, hangzik el a jól ismert mondat. Azt mondom, ezek véletlenek. Pont az a csapat nyeri a kupát, akinek drukkolunk, ez csupan a sok gyakorlásnak és edzésnek köszönhető, de nem a sorsnak… Már inkább hívjuk véletlennek. Az is lehet, valami véletlen folyamán sikerül egy utolsó utáni lökettel nyerni. Ez is inkabb legyen csak egy csodaszerű véletlen, mint ‘sors’.
A végzet. Ez már egy sokkal kérdésesebb fogalom. Az őseink genetikai adottságait birtokoljuk születésünk pillanatában. Ezt elviekben befolyásolni nem tudjuk, de ez csak egy alap. Egy meghatározó alap, ami adja tehetségeinket, meghatározza egész életünk kimenetelét. A papírforma szerint, mindenki szabadnak születik. Mindenkinek megvan az esélye olyanná formálni életét, amilyenné csak kívánja. Azonban ezt nem tartom, ilyen egyszerűnek. Aki “rossz” génekkel születik, teszem azt, túlsúlyos szülők gyermeke, megvan az esélye, hogy soha nem lesz normál testalkatú. Nyilván befolyásolhatja, hogy mégis, milyen mértékben lesz túlsúlyos, de akár sok edzéssel izmot is csinálhat túlsúlyából.
A remény veszik el utoljára. A genetika senkit nem tesz reménytelenné, de valamilyen ismeretlen oknál fogva, mégis megnehezíti egyes emberek életét. Erre szokták mondani, “Valaki valamiben kevesebb, másban több.”